Az élet terve II. rész


(Szakrális szerződés, lélekfeladat)
2019-09-03



Az élet terve II. rész
Szabó Judit írása

 


Jelenlegi életünkre nagy hatással vannak előző életeink. Hiszen gyakran azért születünk, mert meg akarjuk oldani a korábbi életünk befejezetlen ügyeit. Ezért a világra általában pontos élettervvel érkezünk.

A fejlettebb lelkek nagyon részletesen megtervezhetik eljövendő életüket, ebben meghatározzák gyermekkoruk, tanulásuk körülményeit, szakmájukat, kijelölik házastársukat, megtervezik betegségeiket, baleseteiket stb.

 

 

Kijelölt életfeladattal


A még fejlettebbek csak az általános irányvonalakat határozzák meg, előre kijelölt sorsfordulókkal.
Tehát a MIT meg van tervezve, a HOGYAN kevésbé.

Így sokkal több lehetőségük nyílik egy-egy helyzet megoldására és kreatívabbak is lehetnek az adott alkalommal, viszont nagyobb a tévedési lehetőségük is.


Mód van arra is, hogy a lélek több inkarnációra előre tervezze meg életeit, hiszen előfordulhat, hogy idő előtt teljesíti feladatát. Ilyenkor nem kell meghalnia és újjászületnie, hogy megkezdhesse a következő tanulási szakaszt, hanem automatikusan beindul a következő terv, a jelen életében. Vagyis ha idő előtt teljesítette a sorsfeladatát, akkor jelen életében már elkezdheti a következő inkarnációra szóló tervének a megvalósítását.

 


Ha megvan a következő inkarnáció életterve, előbb-utóbb elérkezik a megszületés időpontja. A lélek által kiválasztott feladatnak, adottságoknak, hiányosságoknak megvan a maguk „rezgése”. Akkor tud megszületni, amikor ezek a rezgések, minőségek összhangban állnak a földi rezgésekkel. 
Vagyis az asztrológia azt mondja, hogy a születés akkor történik, amikor minden összeáll ahhoz, hogy a lélek teljesíteni tudja a sorsfeladatát.
Például a csillagok között olyan konstelláció jön létre, amely arra utal, hogy elérkezett az idő a megszületésre.

 

 

Át a Felejtés folyóján


Mielőtt a lélek hozzákapcsolódik földi testéhez, tudati rezgései csökkennek, azaz beszűkülnek, hogy képes legyen itt élni. 

Ennek során áthalad egy éteri határon, amit a hagyomány a Felejtés folyójának nevez. 
Ettől kezdve elhalványulnak emlékei a szellemi világról és az ezzel összefüggő élményekről.

„Elfelejti” előző életeit, de még a jelen életre vonatkozó élettervét is. 

 

Természetesen ez nem törlődik ki belőle, csak mélyebb tudati síkon, a tudattalanban létezik tovább. 


Felvetődik a kérdés, hogy miért felejtjük el korábbi életeinket? 
Ha belegondolunk, hogy a jelenlegi életünk eseményeit, fájdalmait, örömeit sem tudjuk általában teljes mértékben feldolgozni, akkor egyenesen isteni kegyelem, hogy nem emlékszünk az előző életek minden hasonló történésére. 

Jól mondta Gandhi, amikor arról beszélt, „hogy a természet gyengédsége miatt nem emlékszünk előző életeinkre. Mert képtelenek lennénk elviselni.„

Az előző életekre való visszaemlékezés a fejlődés egy magas szintjén következik be, ahol a lélek már nemcsak fel tudja dolgozni az eseményeket, hanem meglátja mindezek mögött a fejlődés összefüggéseit, s megérti, mi miért történt vele. 

 

Élettervünket sem felejtjük el teljesen. Mélyen belénk kódolva működik egész életünkben, és ha engedjük, vezet bennünket. Az előző élet emlékei, valamint az élet terve általában akkor bukkan fel, akkor észleljük, amikor karmikus, sorsfordító helyzetbe kerülünk. 

Például olyan emberrel találkozunk, akit valaha ismertünk, és a tudatalattink az előző élet emlékei alapján reagál, például déjà vu érzésünk támad. 

 

Ilyen volt Eszter találkozása Mariannal. 

Mariann ezotériával foglalkozott, egészen pontosan asztrológiával. Amikor Eszter felkereste, akkor éppen titkárnőként dolgozott egy könyvkiadó vállalatnál, ahol ő is rajta szerepelt a leépítendők listáján. Találkozásuk első pillanatában Eszter úgy érezte, mintha időtlen idők óta ismerné Mariannt.
Végül Eszter is az ezotéria útjára lépett, nyolc évig tanult asztrológiát - többek között Marianntól is, többféle tanfolyamot végzett, és jelenleg jógát oktat, horoszkópokat készít. Az ezotéria világában megtalálta önmagát, boldog, kiegyensúlyozott, és Mariannal való kapcsolata szorossá vált, hetente találkoznak, szinte mindennap telefonon beszélnek. 

Ezoterikus tanok szerint az ilyen találkozásokkor „csatlakozunk rá” a múlt energiáira, miközben a találkozás élménye nem emelkedik fel a tudatosság szintjére. Vagyis Eszter és Mariann is az ismerősség érzését élte át, érezték, hogy valahonnan az előző életekből származik kapcsolatuk, de hogy pontosan milyen szituációban voltak közösen együtt, azt már nem tudják, és nem is akarták kideríteni.

 

Visszatérve sorsfeladatunkra, nem kell felhoznunk a lelkünk mélyéről az egész életünkre szóló tervet, mert sokszor jobb, ha nem látjuk előre a jövőt.

 

Az viszont nagyon hasznos, ha elgondolkodunk a jelenlegi problémáinkon. 

Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy vajon mit kell ebből az eseményből megtanulnom, miben kell megváltoznom?

Sokat segít, ha megkérdezzük magunkat: Miért kerültem ebbe a helyzetbe? Miért hozta elém a sors ezt a helyzetet? Milyen nemszeretem dologgal kell most szembenéznem?

A választ mindig megkapjuk, rendszerint jelek formájában.

 

 

Követni a tervet vagy elutasítani?


Természetesen nem muszáj megtervezni az életet. Az ember, pontosabban a lélek szabadon dönthet erről, csupán viselnie kell döntése következményeit.

Ezek a következmények annál súlyosabbak, minél fejletlenebb a lélek. 

Ha terv nélkül jön valaki erre a világra, akkor az egész élete folyamatos káosz lehet, nem találja a helyét, vonzza a fölösleges nehézségeket. 

 

Hasonló állapot léphet fel akkor is, ha valaki kész tervvel indult, de eltért tőle. Ilyenkor úgy érzi, hogy kicsúszott a kezéből a gyeplő, és semmit sem tud irányítani, csak sodródik.

 

Azoknak, akik a tervük szerint élnek, az élet sokszor szép és boldog, meg tudnak birkózni problémáikkal, általában elégedettek az életükkel. 

Ám nem mindig van így: azok is élhetnek tervük szerint, akiknek van bőven megoldandó problémájuk, ledolgozandó karmájuk. 

Alapjában véve arról ismerjük fel, hogy életünk tervét követjük-e, hogy valahol mélyen úgy érezzük: rendben van az életünk. Lehetnek nehézségek, fájdalmak, veszteségek, erős érzelmi kilengések, mégis legbelül azt érezzük: ez az én életem, az én sorsom, nem akarnék mást.

 


Az élettervtől való eltérést a sors jelzi. 
Először akadályok, gátak, falak formájában, amely arra figyelmeztet, hogy talán nem jó irányba megyünk. 

 

Ilyenkor meg kell állnunk, alaposan át kell gondolnunk elhatározásunkat, és döntenünk kell, hogyan tovább. 
Ha nem jól döntöttünk, a gátak tovább tornyosulnak, majd csapások jöhetnek az életünkbe.

(Ám egy-egy karma bekövetkezése még nem jelenti azt, hogy eltértünk volna az élettervtől.) 

A legerősebb jel az, ha az ember mélységesen nyugtalan és elégedetlen az életével kapcsolatban. Úgy érzi, vakvágányra jutott, esetleg kisiklott az élete. 

 

A szellemi úton járóknak nem szabad idáig eljutniuk, észre kell venniük a sors első jelzéseit. 
Ekkor még lehet helyesbíteni, változtatni rajta.

Legsúlyosabb esetben, ha az ember messzire eltért — s rossz irányban - az élettervétől, a sors megszakítja ezt az inkarnációt, vagyis a lélek idő előtt visszatér a szellemi hazába. 
Ennek az a célja, hogy az illető ne kövessen el további olyan tetteket itt a Földön, amit több inkarnáció alatt sem tudna majd helyrehozni.

 

Életünk terve tehát a mi javunkat, fejlődésünket szolgálja, azt, hogy mihamarabb elérhessük a béke és boldogság állapotát.

Nekünk csak követnünk kell úgy, hogy éberen figyeljük a sors jelzéseit, s így még időben a helyes útra léphetünk.