Az élet terve I. rész


(Szakrális szerződés, lélekfeladat)
2019-09-02



Az élet terve  I. rész
Szabó Judit írása


 
Az életfeladatok spirituális szempontból nem a felnőttkorban kezdődnek, hanem még jóval a megszületés előtt, a szellemi világban.

Sokan ismerik azt a tanítást, mely szerint az ember megtervezi földi életét, és ennek megfelelően választja ki szüleit és életkörülményeit.

 

Hogyan is történik ez?

Egy befejeződött földi élet után a lélek cselekedetei és vágyai alapján a szellemvilág megfelelő régiójába (valamelyik szférába) jut, ahol általában a következő testet öltésig tartózkodik.
Ez idő alatt áttekinti elmúlt életét, leszűri a tapasztalatokat, és jó esetben feléled benne a vágy, hogy jóvá tegyen valamit, vagy fejlődjön. Ez már a viszonylag fejlettebb emberi szinthez tartozik, ahol a lélek betekintést kap a következő inkarnációja, megtestesülése megtervezésébe.

 

 

A földi élet megtervezése

 

A következő születés előtt kerül sor az élet áttekintésére. Ami azért fontos, mert a megoldatlan problémák, a küszöbön álló fejlődési lehetőségek alapján lehet megtervezni a következő életet, természetesen, a karmikus láncolatok alapján. 
Ez nem egyszerű folyamat, hiszen minden részletnek bele kell illeszkednie a nagy egészbe. 


Ami azt jelenti, hogy a lélek, akkor ölt testet, amikor olyan emberek is az élet színpadára lépnek, akikkel karmikus dolga van. 
De nem csak támogatói vagy ellenségei élnek a Földön, hanem ki kell választania az országot, a társadalmat is, amiben a sorsfeladatát teljesíteni tudja. A születés akkor történik, amikor minden együtt áll ahhoz, hogy a lélek a sorsfeladatát teljesíteni tudja.

 

 

A találkozás oka

 

Az élet terve a lélek fejlődési szükségleteihez és egyéni teherbírásához igazodik.

A fejlődés általában nehéz helyzetek megoldásán, belső felismeréseken keresztül vezet.

Az élet megtervezésében nemcsak a sorsfeladat van benne – amiért a lélek testet ölt - , hanem más lelkekkel való találkozás is, amelynek karmikus okai vannak: például több inkarnáción keresztül együtt éltek.
Úgy ismerhetjük fel a karmikus találkozást, hogy a földi életben az illető erős érzelmeket vált ki belőlünk - ami általában kölcsönös -, legyen az fejlesztő vagy hátráltató.
A más lelkekkel való találkozást tehát azért tervezzük be, hogy valamit kiegyenlítsünk, vagy előrevigyük fejlődésünket, vagy mindkettőt egyszerre.


Ezért a lelkek csoportosan is születhetnek, hogy a Földön találkozzanak, és elvégezzék közös feladatukat.
Jó példa erre egy vízilabdában nagy sikert elért élsportolónk, akinek a horoszkópja egyértelműen arról árulkodott, azért született – a csapattársaival hasonló időben -, hogy közösen győzelmet arassanak olimpián, illetve világversenyeken.
Az ő karmikus feladata volt a nemzetének, a hazájának a képviselete, és azért kerül össze csapattársaival, mert valamennyiüknek nemzet, illetve győzelem karmája volt: együtt képesek voltak győzelmet aratni, és a nemzetük büszkeségévé válni, illetve a nemzetet naggyá tenni. 

 

 

A családválasztás

 

A sorsfeladat beteljesítésében fontos szerepet játszik a szülők és a hely megválasztása.
„Vizsgáld meg, hogy hová fogsz születni. És válaszd meg a helyet!” – tanítja a Tibeti Halottas könyv.
A szülőkkel kapcsolatos megoldandó kérdés sokszor döntő tényező. 
Ilyen szoros kapcsolatot általában azokkal vállalunk, akikkel fontos „rendezni valónk” van. 

Például Tibor horoszkópjában világossá vált, hogy karmikus feladata az édesanyjának a gondozása. Vagyis, Tibor addig nem nősülhetett meg, nem alapíthatott családot, amíg az édesanyja él. Ha mégis megteszi, akkor sem hagyhatja magára Ági nénit. Ellenkező esetben sikertelen a házassága, és olyan partner lesz gyermeke anyja, aki megakadályozza, hogy a férfi a gyermekeivel bármiféle kapcsolatot tartson. Ági néni 71 éves volt, amikor Tibor 47, ekkor ismerkedett meg egy külföldi utazáson Pannival, aki hamar teherbe esett. Tibor a kislányuk születése után feleségül vette Pannit. Eladták Ági néni nagypolgári lakását, amiben anya és fia együtt éltek, és ugyanabban a bérházban vettek egy közepes és egy kis lakást. Ági néni az első,Tiborék a harmadik emeleten laktak. Tibornak kislánya után ikerpár fiai születtek. Házassága, családi élete a későbbiekben is tökéletesnek, boldognak volt mondható. 
Mindennek egy feltétele volt: édesanyja közelében élni, ápolni, és gondozni őt a haláláig. Ha Tibor magára hagyja az édesanyját, akkor nem teljesíti vele szembeni karmáját, illetve a sorsfeladatát, ami a családi harmónia megteremtése.

 

 

A szülők kiválasztása


A szülők kiválasztásával kapcsolatban meg kell említenünk egy témát, amit a tudomány, öröklésnek, genetikának hív.


A szellem világából ismerjük a rezonancia törvényét (a hasonló hasonlót vonz), tehát a hasonló tulajdonságú, érdeklődésű lelkek egymás társaságát keresik. Ennek következtében általában olyan családot választunk, akiknek hasonló a belső világuk, problémáik, tehetségük. A hasonlóság törvénye alapján vonzódunk hozzájuk – beleértve karmánkat is -, és ez a lelki-szellemi rokonság a anyagi világban génekben, hasonló testfelépítésben és arcvonásokban jelenik meg.

 

Külön kérdés a született betegségek témája.

A szellemtan szerint az ember születése előtt vállalja ezt.
Ennek több oka is lehet. Előfordulhat, hogy az előző életben elkövetett szörnyű tettért akar így megfizetni az illető, vagy a lélek, olyan helyzetbe kerül földi élete során, amikor egyszerre több tapasztalatot szerez, ennek következtében ritkábban születi újjá.

 

 

Az örökbefogadás karmája

 

Az ezoterikus tanítások szerint az egyik legerősebb karma az örökbeadásé illetve örökbefogadásé, amelyben a gyermek a kapocs a vér szerinti és a választott szülők között. Ezoterikus nézetek szerint örökbefogadáskor a vérszerinti szülőnek a lemondást, az örökbefogadónak az elfogadást kell megtanulnia, amelyet a gyermek taníthat meg.

Ami mindhármukat összeköti, nem más, mint a vesztés karmája. Ugyanis a veszteséget mindhárman átélik, csak másként.


Az örökbeadó úgy, hogy lemond a gyermekéről, mert ily módon tapasztalhatja meg, annak az elvesztését, amit ő teremtett. 
Az örökbefogadó azzal, hogy lemond a saját gyermek vállalásáról, (gyakran ezt nem tudatosan teszi, hanem tudattalanul), és helyette inkább más gyerekét neveli fel. 
A gyermek pedig úgy, hogy elveszíti vérszerinti szüleit, akik lemondanak róla. Ilyenkor sokakban felmerül a kérdés, hogy ezeket az embereket csak a vesztés karmája tarja össze? Az egyértelmű válasz: nem.


Mert az ember általában a saját szüleitől, családjától örököl egy karmikus feladatot, melyet, ha az ősök nem tudnak megoldani, akkor ennek teljesítése a gyermekre vár.
Örökbefogadás esetén a gyermek rendszerint olyan nevelőszülőt „választ”, illetve a sors olyan örökbefogadóval hozza össze, aki segíthet a saját családi karmájának a feloldásában, megszüntetésében, és saját egyéni céljának az elérésében is.
 


Jó példa erre Zsiga esete, akit egy megesett, tinédzserkorú lány, Kinga hozott a világra. 
A lány az országot járta egy cirkusszal, ahol a szülei lovakkal dolgoztak, és ahol eredetileg ő is műlovarnőnek készült. Ám egy esés során úgy megütötte a kezét, hogy az sorozatos műtétek után sem lett tökéletes, ezért a lovaglás helyett a belépőjegyeket árulta. A kisfiú apja egy, frissen a cirkuszhoz került állatidomár volt. A kisfiúról Kinga lemondott, és a kórházban hagyta. Éppen ebbe a szobába került a középiskolai nyelvtanár, Margit és a testnevelő tanár, Péter kislánya is. Margit később örökbe fogadta a kisfiút, akiről hamar kiderült, hogy imádja az állatokat, főleg a lovakat. Margit kislányát és fogadott fiát együtt íratta be nyári lovas táborba, ahol a kisfiúról kiderült, hogy ért a lovakhoz. Végül Zsiga az érettségi után, ösztöndíjjal Németországba került, ahol a lovas sportot komolyan kezdte űzni, és idővel a díjugratásban jeleskedett. Később családot alapított szintén egy lovas sportot űző, anyagilag erős háttérrel rendelkező lánnyal, majd jó hírű lovarda tulajdonosa lett, ahol nemcsak versenysporttal, hanem beteg gyerekek rehabilitációjával is foglalkoztak. Zsiga örökölte vérszerinti apja és anyja állatokhoz fűződő tehetségét, amit nevelőszülei segítségével bontakoztathatott ki. Vagyis nem ragadt le a cirkuszi mutatványosok szintjén, hanem az álatok, pontosabban a lovak segítségével gyógyít.


Ilyen esetben mondható el, hogy a szülőpárt a lélek genetikus háttér miatt választotta, de más anyára és apára volt szüksége ahhoz, hogy sorsfeladatát teljesíteni tudja.

 

Folytatásban II. rész