Hogyan beszélget Isten és kivel?


(Isten & Jézus & Felemelkedett Mesterek)
2019-10-01



1. rész Hogyan beszélget Isten és kivel?

( Neale Donald Walsch: Teljes beszélgetések Istennel c. könyvéből kivonatok)

 

 

  • NDW:   Hogyan beszélget Isten és kivel?

 

  • I: Én mindenkivel beszélgetek. Egyfolytában. Nem is az a kérdés, hogy kivel beszélgetek, hanem, hogy ki hall meg? Először is had helyettesítsem a beszélgetés szót a közlés szóval. Ha beszélgetni próbálunk egymással, én veled és te velem, akkor megköt a szavak hihetetlen korlátozottsága. Úgyhogy én nem csak a szavak útján közlök. Ami azt illeti, nagyon ritkán szánom el magam erre a lépésre. 

Közléseim leggyakrabban az érzelmeken keresztül jelentkeznek.  

Az érzelmek jelentik a lélek nyelvét. Ha tudni akarod, valójában mit jelent számodra valami, figyeld meg, milyen érzéseket kelt benned.
Az érzelmeket olykor nagyon nehéz felfedezni – és gyakran még nehezebb tudomásul venni. Ám éppen a legrejtettebb, legmélyebb érzelmeidben rejlik a legmagasztosabb igazságod. El kell tudni jutni ezekhez az érzelmekhez. 

 

Közlök a gondolatok útján is. A gondolatok és az érzelmek nem azonosak, jóllehet jelentkezhetnek egyazon időben. Ilyenkor többnyire elképzeléseket és képeket alkalmazok. Ezért, a közlés eszközeként a gondolatok hatásosabbak a puszta szavaknál.


Az érzelmek és a gondolatok mellett a tapasztalatokat, a személyes tapasztalatot és élményt is nagyszerű közlési csatornának tekintem.

 

Amikor mindezek elégtelennek bizonyulnak, akkor folyamodom a szavakhoz. De a szavak félremagyarázhatók és szinte mindig félre is értik őket.
Hogy miért?
A szavak lényegéből fakadóan. Hiszen csak hangképzésről van szó: zajok, melyek helyettesítik az érzelmeket, gondolatokat, tapasztalatokat. Jelképek. Jelek. Jelzések. Nincs tényleges valóságuk a zajon kívül.
 A szavak segíthetnek abban, hogy megérts valamit. A tapasztalatok teszik lehetővé a megismerést. Akadnak azonban dolgok, melyeket nem tapasztalhatsz meg. Megajándékoztalak hát a megismerés más eszközeivel is. Ezeket nevezzük érzelmeknek. És ilyenek a gondolatok is.
És ebben az a legcsúfondárosabb, hogy oly rettentő nagy súlyt helyeztek Isten szavára, és oly keveset a megtapasztalására.
 

Valójában oly csekély értéket tulajdonítasz a megtapasztalásnak, hogy ha a tapasztalatod Istenről eltér attól, amit hallottál róla, akkor gondolkodás nélkül elveted a tapasztalatot és magadévá teszed a szavakat, noha éppen a másik utat kellene választanod. 
Tapasztalataid és érzelmeid valamely dologról azt képviselik, amit ténylegesen és ösztönösen tudsz arról a dologról. A szavak csupán igyekeznek jelképezni, amit tudsz, és általában megzavarják a tudásodat.

 

Ezek tehát közléseim eszközei, ám nem a módszerei, mert nem minden érzelem, nem minden gondolat, nem minden tapasztalat és nem minden szó tőlem való.
Szavak sokaságát mondják ki az én nevemben.

Számtalan gondolatot és érzelmet különféle okok váltanak ki, nem közvetlenül én teremtem őket és számos tapasztalat következik belőlük.
A kihívás mindezek elkülönítése. Ebben rejlik a nehézség: miként lehet megkülönböztetni Isten üzeneteit más források adataitól.


A megkülönböztetést mérhetetlenül megkönnyíti a következő alapszabály alkalmazása:
Mindig az enyém a Legmagasztosabb Gondolatod, a Legvilágosabb Szavad, a Legnagyszerűbb Érzésed. ami ennél kevesebb, az más forrásból fakad.

Most már a kezdő tanítványnak sem okozhat nehézséget a feladat: csak azonosítania kell a Legmagasztosabbat, a Legvilágosabbat és a Legnagyszerűbbet.

 


Ám adok még néhány irányelvet:
A Legmagasztosabb Gondolat mindig örömöt tartalmaz. A Legvilágosabb Szavak mindig igazságot tartalmaznak. A Legnagyszerűbb érzés az, amit ti szeretetnek neveztek. Öröm, igazság, szeretet.


Ezek hárman felcserélhetők, és az egyik mindig a másikhoz vezet. Nem számít, milyen sorrendben következnek.
Ezen irányelv birtokában megállapíthatod, melyik üzenet az enyém és melyik származik más forrásból, a kérdés már csak az, vajon meghallgattatik-e az üzenetem.

 


Üzeneteim többségére bizony nem figyeltek. Némelyikre azért nem mert, mert túlontúl jónak látszik ahhoz, hogy igaz lehessen. Másokra azért nem, mert úgy vélitek, nehéz volna követni őket. Sokat félreértetek. A többségük pedig nem jut el hozzátok.


A megtapasztalás az én leghatalmasabb hírnököm, és mégsem vesztek tudomást róla. Különösen erről nem vesztek tudomást.
Nem lenne jelenlegi állapotában a világotok, ha egyszerűen csak figyelnétek a tapasztalatotokra. A figyelmetlenségetek eredményeképpen újra és újra meg kell tapasztalnotok ugyanazt az élményt.

Az én célomat nem lehet meghiúsítani, az én akaratomat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Megkapjátok az üzenetet. Előbb vagy utóbb.
Ám nem fogom rátok kényszeríteni, nem korlátozlak soha semmiben. Szabad akaratot adtam nektek – hatalmat, hogy a döntésetek alapján cselekedjetek -, és ezt soha nem fogom elvenni.


Küldöm tehát ugyanazokat az üzeneteket, újra meg újra, évezredeken át, a mindenség bármely zugába, ahol lakoztok. Vég nélkül küldöm az üzeneteimet, amíg el nem jutnak hozzátok, meg nem őrzitek, és nem tekintitek a sajátotoknak őket.

Évmilliókon át pillanatonként százféle alakban jelennek meg az üzeneteim; nem tévesztheted el őket, ha igazán figyelsz. Nem hagyhatod figyelmen kívül, ha egyszer igazán meghallottad. Így válik komollyá a kapcsolatunk. Merthogy a múltban csupán beszéltél velem, fohászkodtál hozzám, közbenjártál nálam, esdekeltél nekem. Mostantól azonban válaszolok, ahogy most is teszem. 

 


•    NDW: Honnan tudjam, hogy ez a közlés Istentől való? Honnan tudjam, hogy nem a saját képzelgésem? 


•    I: És mi lenne a különbség? Nem látod, hogy ugyanolyan könnyedén veszem igénybe a képzeletedet, mint bármi mást? Bármely pillanatban hozzájuttatlak a megfelelő gondolatokhoz, szavakhoz és érzésekhez, a célnak legmegfelelőbb eszközökkel. 

Bizony tudni fogod, hogy tőlem valók ezek a szavak, mert a saját erődből sohasem szóltál ilyen világosan. Ha valaha is ilyen határozottan és egyértelműen beszéltél volna ezekről a kérdésekről, föl sem tetted volna őket. 

 

 

•   NDW Kikkel lép kapcsolatba Isten? Különleges emberekkel? Különleges alkalmakkor? 


•  I: Minden ember különleges, és minden pillanat egyedi, pótolhatatlan és helyettesíthetetlen. Egyetlen ember, egyetlen pillanat, sem különlegesebb a másiknál. Számos ember abban a hitben él, hogy Isten különleges módon, és csakis a kiválasztottakkal érintkezik. Ez a hozzáállás tömegeket tart távol az üzenetemtől, és ezek az emberek aztán mások szavát fogadják el.

Nem figyelsz rám, mert úgy határoztál, inkább azokra figyelsz, akik már hallottak valamit tőlem ilyen vagy olyan kérdésben. 
Valójában persze egyáltalán nem kell olyasmire figyelned, amiről más emberek azt vélik, hogy tőlem hallották. 


Ez az alapvető ok, amiért az emberek többsége személyes szinten elfordul az üzeneteimtől. Ha felismered, hogy közvetlenül az én üzeneteimet fogtad, akkor a te felelősséged a tolmácsolás. Sokkal biztonságosabb és sokkal könnyebb elfogadni mások tolmácsolását - netán olyan emberekét, akik kétezer évvel ezelőtt éltek -, mint értelmezni az üzenetet, jóllehet, e pillanatban nagyon is jól érted. 

Ezúttal azonban újfajta kapcsolatot teremthetsz Istennel: kétoldalú, kölcsönös kapcsolatot. Valójában te magad szólítottál engem. Eljöttem hát hozzád, ebben a formában, válaszként a hívásodra. 

 


•    NDW: Miért van, hogy némelyik ember, vegyük például Krisztust, jobban hallja a közléseidet, mint mások? 


•    I: Mert némelyik ember valóban figyelni akar. Hallani akarnak, és nyitottnak maradni a közlésre, akkor is, ha rettenetesnek, őrültségnek, vagy egyenesen helytelennek tűnik. 

 

 

•   NDW:  Akkor is figyelnünk kellene Istenre, ha helytelennek tűnik, amit mond? 

 

•   I: Különösen olyankor. Ha azt hiszed, hogy mindenben igazad van, akkor mi szükség volna beszélgetni Istennel? 


Csak rajta, cselekedjetek mindenben a saját belátásotok szerint. De ne feledd, mindannyian ezt teszitek az idők kezdete óta, és láthatod, mivé lett a Föld. Nyilvánvaló, hogy elvétettetek valamit. Valószínűleg nem értetek valamit. Amit úgy értelmezel, hogy csakis jó lehet a számodra, mert úgy "helyes", pusztán egy meghatározás, amelyet annak a jelölésére használsz, amivel egyetértesz. Következésképpen azt, amivel nem értesz egyet, először "helytelennek", "hibásnak" vagy éppen "rossznak" látod. 
Egyetlen módon juthatsz tovább ebben a kérdésben. Kérdezd meg önmagad: "Mi történne, ha minden, amit "tévedésnek" véltem, valójában "helyes"?" 

Ezzel minden nagy tudós tisztában van. Ha nem működik, amit kitalált, akkor félreteszi az addigi feltételezéseit, és kezdi elölről. Valamennyi jelentős felfedezést elszántság és tehetség hozott létre olyasmiből, ami a közvélemény szerint tévedés volt. 

És éppen ez az, amihez itt is folyamodni kell. 

Nem ismerheted meg Istent, ha továbbra is bebeszéled magadnak, hogy már ismered Istent. Nem hallhatod meg Istent, amíg az jár az eszedben, hogy már hallottad Istent. 
Nem mondhatom el neked az én Igazságomat, amíg abba nem hagyod a magadénak a hajtogatását. 

 

 

•    NDW: De az én igazságom Istenről éppen Tőled való! 
•   I:  Ezt meg ki mondta? 


•    NDW: Mások. 
•    I: Kik azok a mások? 

 


•  NDW: Államférfiak. Miniszterek. Rabbik. Papok. Könyvek. A Biblia, az Isten szerelmére! 
•   I:  Ezek nem mértékadó források.

 


•    NDW: Nem azok?
•    I: Nem.

 


•    NDW: Akkor, mi számít mértékadónak?

 
•    I: Figyelj az érzéseidre!  Figyeld a legmagasztosabb gondolataidat!  Figyelj a tapasztalataidra! 

És ha bármelyik is különbözik attól, amivel a tanítóid teletömték a fejedet, vagy amit a könyveidben olvastál, akkor felejtsd el azokat a szavakat. 

A szavak az Igazság legkevésbé megbízható közvetítői!

 

  • NDW: Olyan sok mindent akarok mondai Neked és annyi mindent szeretnék kérdezni Tőled, nem is tudom hol kezdjem.

​​​​​​​

 

Folytatásban: 2. rész  Miért nem mutatkozik meg Isten valódi alakjában nekünk?