Az emberi energiamező és a szimbólikus látásmód elsajátítása


(Szakrális szerződés, lélekfeladat)
2019-09-20



Égben kötött szerződéseink

Az emberi energiamező és a szimbólikus látásmód elsajátítása

(Dr. Caroline Myss: A Lélek anatómiája)

 

 

 A ma élő emberre oly mértékben növekszik a külső anyagi környezet nyomása, az idő gyorsulása és a cselekvési terünk drámai leszűkülése, hogy lassan mindenki a stressz és az ebből fakadó testi-lelki bajok szorításába kerül.

Fel kell újra fedeznünk és aktiválnunk kell a legmélyebb bensőnkből fakadó erőinket, hogy ezeket a negatív ingereket hatékonyan oldhassuk meg, emberi tudatosságunk magasabb szintjeire emelkedve közben. 
Kezdjük az energiagyógyászat alapelveinek és intuitív képességeinknek az ismétlésével, illetve megismerésével.

 

 

Energiagyógyászat és intuíció

Az emberi energiamező

 

 

Minden, ami él, energiától vibrál, az energia pedig információt tartalmaz.


Fizikai testünket kitárt karjaink szélességében és teljes testmagasságunkban energiamező övezi. 
Ez az energiamező egyszerre szolgál információközpontként és rendkívül érzékeny érzékelő rendszerként.
E rendszeren keresztül folyamatos „kommunikációs kapcsolatban” állunk minden bennünket körülvevő dologgal, mellyel, mint egyfajta, más emberek felől érkező üzeneteket fogadó, valamint azok felé üzeneteket továbbító, tudatos elektromossággal számolhatunk.  


Az energiákkal gyógyítók lényegében az energiamezőkből érkező, illetve azokban jelenlevő üzeneteket érzékelik. 

 

Ez az energiamező az egyén sajátos energiáit tartalmazza és tükrözi. 
Körülvesz bennünket, s magában hordozza a belső és külső tapasztalataink, élményeink által létrehozott energiákat – pozitívokat és negatívakat egyaránt. 
Ez az emocionális erő, hatást gyakorol a testünkben található szövetekre.

 

Az érzelmi energiát hordozó élmények közé sorolhatjuk múltbeli és jelen kapcsolatainkat, mély vagy traumát jelentő élményeinket és emlékeinket, valamint hiedelemmintáinkat, beleértve valamennyi spirituális elgondolásunkat és babonánkat.

Ezen élményeinkből származó érzelmek, biológiai rendszerünkbe kódolódnak, s hozzájárulnak sejtszöveteink megformálásához, melyek azután kitermelik az érzelmeinket tükröző energiákat és egyfajta energianyelvet hoznak létre, mely szó szerint értendő, és/vagy szimbolikus információt hordoznak, az abban olvasni tudók számára.
A test minden része sajátlagos frekvenciájú energiát sugároz, s amikor egészségesek vagyunk, valamennyien „azonos hullámhosszon” működnek. 


A test azon része, mely nem normális frekvenciát sugároz, egészségügyi probléma helyét jelzi. A frekvencia erősségében történő módosulás a betegség természetében és súlyosságában bekövetkezett változásokra utal, s feltárja azt a stressz mintát, mely a betegség kialakulásához vezetett. 

Ha valaki képes energiavesztését ösztönösen megérezni, – azután pedig tesz is azért, hogy az energiaveszteségért felelős okokat kiküszöbölje – a betegség kifejlődésének valószínűsége csökken, vagy teljesen megszűnik.

 

Mindig a legerősebb impulzussal rendelkező információ a leglényegesebb.
Az emberi energiarendszer szabályszerűen kizárólag azokat az információkat közli, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az elmében tudatosuljon az egyensúlyhiány vagy a betegség ténye.

Energiáink mindig egészségre törekszenek, függetlenül attól, hogy mi fizikai értelemben mit teszünk magunkkal.

 


 

Maradjunk meg legelső megérzésünk mellett

 

Ha intuitívan megérzünk valamit önmagunkkal vagy egy másik emberrel kapcsolatban, minden felmerülő képre, érzésre figyeljünk oda. 
Hajlamosak lehetünk arra, hogy egy zavaró képet, mely nem egyezik elképzeléseinkkel vagy vágyainkkal, egyszerűen elvessünk, de inkább nézzünk szembe a félelmeinkkel, és megérzéseink szerint cselekedjünk és alakítsuk életünket. 

Végtelen erősek bennünk a megérzéseink, óriási erővel tőrnek keresztül a legmakacsabb elmén is, hogy a gyógyulás útjára vezessenek bennünket.

 

Az élet néha keserves, de spirituális szempontból lényeges, hogy szembenézzünk a fájdalmakkal, amelyek elé az élet állít bennünket.

Hajlamosak vagyunk Isten akaratát félreértelmezni, s azt szeretnénk, ha életünk kényelmes és problémamentes lenne. Isten, életünkben való jelenlétét személyes kényelmünk mércéjével mérjük, úgy hisszük, hogy Isten akkor van velünk, ha imáink meghallgatásra találnak. Ám sem Isten, sem Buddha, sem egyetlen spirituális vezető, vagy vallásos tanítás sem garantál fájdalomtól mentes életet, sőt nem is ösztönöz arra, hogy ilyesmit tűzzünk célul magunk elé.

 

Inkább arra bátorítanak, hogy nőjünk túl a fájdalmas tapasztalatokon, melyek mindegyikét egy-egy spirituális leckének tekinthetünk.

Intuitív képességeink kifejlesztése segíthet az élettapasztalásainkhoz szervesen hozzátartozó leckék elsajátításában.
Az intuitív képességek, lévén, hogy a túléléshez szükséges adottságoknak tekinthetők, minden emberben benne rejlenek.

 


 

Személyes történetünk biológiává válik

 

Mindannyian élő történelemkönyvek vagyunk. Testünk egész személyes történetünket tartalmazza. Minden gondolatunk keresztülutazik biológiai rendszerünkön, és fiziológiai válaszreakciót vált ki. 

 

A félelemérzet pl. testünk minden rendszerére befolyást gyakorol: gyomrunk görcsbe rándul, szívünk hevesebben ver, és verejtékezni kezdünk. A szerető gondolatok ezzel szemben az egész testet ellazítják. 
Néhány gondolatunk ereje egészen gyenge, mások teljesen tudattalanok. Sokuk értelmetlen, és anélkül halad át testünkön, hogy tudatos figyelmet követelne, így egészségünkre gyakorolt hatásuk is elenyésző. 

 

Ám minden tudatos gondolat – és sok tudattalan – fiziológiai válaszreakciót generál.
Minden gondolatunk, tartalomtól függetlenül, legyen az akár emocionális, mentális, pszichológiai vagy spirituális energiát hordozó gondolat, először energiaként lép be biológiai rendszerünkbe, melyek azután a sejtszintű memóriánkban tárolódnak. 

Ebből következik, hogy mi magunk járulunk hozzá betegségeink kialakulásához.

 

Az emberek ritkán hoznak olyan tudatos döntést, hogy beteggé akarnak válni. 
A betegség inkább a viselkedésminták és attitűdök következményeként alakul ki, melyekről többnyire észre sem vesszük, hogy biológiai szempontból mérgezőleg hatnak ránk, míg meg nem betegítenek bennünket. 


Csak amikor betegségtől sújtva arra kényszerülünk, hogy felülvizsgáljuk magatartásunkat, kerülünk közel annak megértéséhez, hogy minden nap megélt félelmeink, keserűségünk valójában biológiailag negatív szubsztanciákat jelentenek.

 

Mindannyian hordozunk negatív érzelmeket, ám nem minden negativitás vezet betegség kifejlődéséhez. 
A betegség kialakulásához a negativitásnak kell dominálnia, s még inkább felgyorsítja a folyamatot, ha tudjuk is, hogy bizonyos gondolataink, érzelmeink mérgezőek ránk nézve, mégis hagyjuk annyiban a dolgainkat, engedjük, hogy tudatos elménkben tenyésszenek.

Előfordulhat például, hogy tudjuk, meg kellene valakinek bocsátanunk, ennek ellenére úgy gondoljuk, a düh több energiával lát el bennünket. Ha makacsul ragaszkodunk haragunkhoz, nagyobb esélyünk van a megbetegedésre, mivel a negatív rögeszmék táplálásának, erőveszteség az elkerülhetetlen következménye. 

 

Az energia erő, és ha a fájdalmas emlékek dédelgetésével a múltba pumpáljuk energiánkat, jelenbeli testünkből csapoljuk le az energiát, ami persze végül betegséghez vezethet.

 


 

A személyes erő nélkülözhetetlen a gyógyuláshoz

 

A személyes erő nélkülözhetetlen a gyógyuláshoz és az egészség megőrzéséhez.
Gyengeség, tehetetlenség érzését keltő magatartás nem csupán alacsony önbecsüléshez vezet, de a fizikai test energiaforrásait is kimeríti, és gyengíti egészségi állapotunkat.

Elengedhetetlenül szükséges az, hogy rendelkezzünk egy belső erőkoncepcióval – egy olyan képességgel, mely belső energiát képes generálni és érzelmi erőforrásokkal látja el az embert, mint például az önmagunkban való hit érzése.

Nélkülözhetetlen a gyógyuláshoz az önmagunkra, saját problémáink megteremtésében játszott szerepünkre, s másokhoz való viszonyulásunkra vonatkozó igazságok felismerése és elfogadása. 

 

Egyikünk sem mentes a hatalmi problémáktól. 
Lehet, hogy megpróbálunk megbirkózni az erőtlenség és a tehetetlenség érzésével, de az is előfordulhat, hogy inkább olyan helyek és helyzetek felett igyekszünk hatalmat nyerni, akikről, vagy amelyekről úgy gondoljuk, erővel töltenek fel bennünket, valamiféle biztonságérzetet próbálunk kierőszakolni személyes kapcsolatainkban.

Sok ember, aki számára hatalmat szimbolizáló dolgot veszít el, - állást, vagyont, játszmát -, vagy olyan személyt, akiben meglátásuk szerint saját erejük nyugszik, – házastársat, szerelmet, szülőt, vagy gyermeket –, előbb-utóbb betegséget fejleszt ki magában.

Belső erőnkhöz való viszonyulásunk, egészségünk kvintesszenciáját képezi.

Életünk hatalmi szimbólumok körük forog: pénz, tekintély, cím, szépség, biztonság. Az életünket betöltő kapcsolatok, valamint döntéseink mind, saját személyes hatalmi szimbólumainkról árulkodnak. Gyakran vonakodunk olyan emberekkel újat húzni, akit magunknál erősebbnek tartunk, és sokszor inkább egyetértést színlelünk, mert úgy gondoljuk, nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy visszautasítsuk.
Számtalan helyzetben és kapcsolatunkban a mélyben munkáló mozgatóerő voltaképpen nem más, mint az erőviszonyok felmérése: ki rendelkezik hatalommal, és miként részesülhetünk belőle.

 

Az energia szimbólumnyelvének elsajátítása lényegében azt jelenti, hogy megtanuljuk a magunkban, illetve másokban rejlő erődinamikát kiértékelni. 
Noha megeshet, hogy valaki szóban beleegyezik valamibe a nyilvánosság előtt, energiái azonban megmutatják, hogyan érez valójában és valódi érzelmei utat találnak majd valamiféle szimbolikus állításon keresztül. 

Biológiai és spirituális rendszereink mindig az igazságot fejezik ki, s mindig megtalálják a módját, hogy az igazság útján haladjanak.

Tudatában kell lennünk annak, hogy mi az, ami erőt biztosít számunkra.
Erőszimbólumaink azonosítása, azokhoz való jelképes, illetve fizikai viszonyulásunk, és testünk valamennyi üzenetének figyelembe vétele kétségtelenül elősegíti a gyógyulásainkat.

 

 


Egyedül mi gyógyíthatjuk meg önmagunkat

 

Tudatosítanunk kell a különbséget a kezelés és gyógyítás között, meg kell értenünk, hogy a két dolog nem ugyanazt jelenti.

Egy kezelés során, a betegség kifejlődésének fizikai szinten történő előrehaladását sikeresen ellenőrzésünk alá vonhatjuk, mérsékelhetjük a rendellenességet, ezen a szinten az embertől ez nem kíván aktív részvételt, más kezébe helyezzük az irányítást, reményeinket az előírt kezelések sikerességébe helyezzük, ennél fogva a felelősség is más vállán nyugszik.
Itt passzív a hozzáállása az embernek, „végezzék csak el a munkát mások”, a munka nagy részét úgyis a gyógyszereknek és a műtéteknek kell elvégezniük.
Ebben az esetben a beteg magát ártatlan, vagy legalábbis védtelen áldozatnak tekinti, aki indokolatlanul támadást szenvedett el.
Ez esetben sokkal valószínűbb, hogy a betegség ismét kiújul.


A gyógyulás ezzel szemben, aktivitást igényel, s olyan belső folyamatot jelent, mely megköveteli magatartásunk, emlékeink, hiedelmeink felülvizsgálatát, s megkívánja, hogy a gyógyulás útjában álló valamennyi negatív mintánkat szélnek eresszük.


Ez a belső vizsgálat feltétlenül elvezet bennünket külső helyzetünk kielemzéséhez, ha arra törekszünk, hogy életünket akaratunk aktiválását szolgáló módon teremtsük újjá – nyitottságot az életünkről, s energiafelhasználásunkról szóló igazság felismerésére és elfogadására, s arra, hogy az energiát ezentúl a szeretet, az önbecsülés, és az egészség területeire irányítsuk. Itt az ember száz százalékos közreműködése elengedhetetlen feltétele a sikernek. 

 

 

 

A szimbolikus látásmód elsajátítása

 

A szimbolikus látásmód az a képesség, mely lehetővé teszi az életünkben felbukkanó erőszimbólumok értelmezését. 

Ennek elsajátításához néhány irányelv:

  • Először is és elsősorban, arra kell, fókuszáljuk a figyelmünket, hogy meg tanuljuk az életünkben felmerülő kihívásokat szimbolikusan értelmezni. Próbáljuk meglelni az értelmüket. Gondoljuk végig, és próbáljuk megérezni, hogy miként kapcsolódnak az egészségünkhöz. Minden áldott nap figyeljünk az elénk kerülő kihívásokra, és kísérjük figyelemmel, elménk és szellemünk miként felel rájuk. Vizsgáljuk meg, mitől fogyatkozik energiánk, és mely területen érzékeljük a veszteséget.

 

  • Másodszor, mindenkor energetikai és fizikai létezőként gondoljunk magunkra. Energetikai részünk gondolataink és tetteink rögzítőjeként, illetve továbbítójaként funkcionál. Fejlesszük ki magunkban azt a szokást, hogy kiértékeljük az életünk részévé váló embereket, tapasztalatokat, információkat. A szimbolikus látásmód az elhatározással kezdődik: tudatosan és rendszeresen elemezzük ki tetteinket, és érzelmi, illetve fizikai erőnkre gyakorolt hatásukat.

 

  • Harmadszor, naponta végezzünk önelemzést. Testünk végigpásztázása mindössze néhány másodpercet fog igénybe venni. Energiarendszerünk állapotának ellenőrzésével ne várjunk addig, míg megbetegszünk. Tanuljuk meg érzékelni az energiamezőnkben felgyülemlő feszültséget, és tegyünk lépéseket az energetikai szinten történő öngyógyítás kivitelezéséhez. Tegyük szokásunkká az önelemzést.

 

  • Negyedszer, amikor energiaszivárgást észlelünk, mindig tegyük fel a kérdést magunknak: „Miért veszítek az energiámból?”  Mindig törekedjünk arra, hogy lássunk túl a krízist alkotó fizikai összetevőkön. 

Az igazság által közvetített információ megragadásával hirtelen megkapjuk azt a spirituális vagy szimbolikus magasságot, amelyre helyzetünk személytelen, objektív elemzéséhez, valamint a helyzetben rejlő lecke elsajátításához szükségünk van.

 

  • Ötödik feladatunk, azt megtudni, hogy mi, és nem ki vonja el energiánkat.

Meg kell értenünk, hogy az energiánkat látszólag megcsapoló személy igazából valamely részünk tükröződése!
Ha például féltékenyek vagyunk valakire, problémánk megértése szempontjából nem az adott személy, hanem az emberben tükröződő árnyékos oldala fontos a számunkra. Ha a féltékenység tárgyául szolgáló személyre fókuszálnánk figyelmünket, nem lenne esélyünk a gyógyulásra.

Azaz ember valójában tanítónk, s ha a problémát nem tudjuk önmagunkon belül megoldani, az élet újabb és újabb tanítókat helyez majd utunkba, s mindegyikük nehezebb feladatot állít elénk, mint az előző. Feladatunk sokkal inkább a lecke elsajátítása, mint az, hogy a tanítóra nehezteljünk!

 

Ha hibás logikánk folytán, egy adott személyt tartunk felelősnek érzéseink fellobbanásáért, akkor a félelem és a hibáztatás rögös, de sehová nem vezető útjára lépünk.
Újra meg újra meg kell próbálnunk erőközpontunkra koncentrálni, amíg meg nem érezzük, milyen erővel bír az a bizonyos ember velünk kapcsolatban.

 

  • Hatodik lépésként, ha sikerült felismernünk, melyik szakrális igazság vonatkozik helyzetünkre, úgy rendezzük el a gyógyítási folyamatot, hogy megtanulhassuk azt az igazságot.

Belső gyógyulásunkhoz vegyünk igénybe bármely szükséges, esetleg akár orvosi segítséget is, majd használjuk azt megfelelően, de eközben végig ragaszkodjunk programunkhoz.


 

- Ne feledjük, feladatunk az, hogy keresztülhaladjunk sérüléseinken, nem pedig az, hogy bennük ragadjunk!


- Ne vesztegessük az időt azzal, hogy áldozatként gondolkodunk, cselekszünk és imádkozunk!


- Ha áldozatnak tartjuk magunkat, csak súlyosbítjuk helyzetünket, betegségünket, s ha minden gondolatunk ekörül forog, az már önmagában is betegségnek tekinthető.

 

- Tehát tegyünk meg mindent fizikai testünk támogatására (esetleg orvosság, napi mozgás program, helyes táplálkozás), és ezzel egyidejűleg energiatestünk támogatására is (szabaduljunk meg rendezetlen ügyeinktől, s engedjük el múltbeli sérelmeinket)! 

 

- Vigyünk véghez a gyógyuláshoz szükséges bármilyen személyes változtatást - váljunk meg stressz forrásként működő munkahelyünktől vagy házastársunktól, kezdjünk el meditálni, vagy tanuljunk meg síelni, vagy bármit,  amit mindig is szerettünk volna. A lényeg az, hogy valóban végrehajtsuk azokat a változtatásokat, amiket a gyógyulás megkíván!

 

- A beszéd nem gyógyít, a cselekvés viszont igen!


Testünk gyógyulása, vagy életünk nagy problémáinak megoldása, napi gyakorlást állandó figyelmet kíván.

Ha állapotunkban mégis csekélyke a változás, vagy még annyi sem következik be, lehetséges, hogy valami módon blokkoljuk gyógyulásunkat. 
Talán az egészségessé válás jobban megijeszt bennünket, mint gondolnánk.

Az is lehet, hogy képtelenek vagyunk valami múltbéli dolgot elengedni, mert a gyógyulás módosítana egy másik emberrel fennálló kapcsolatunk egyensúlyán.

 

  • Hetedik lépésként egyszerűsítsük a spiritualitásról szóló felfogásunkat! A Mennyország semmiképpen sem komplikált világ. Következésképpen vallási meggyőződéseinknek sem kellene túl bonyolultnak lenniük.

Elég, ha abban hiszünk, amit az Ég is fontosnak tart számunkra.

Tehát:

 

•    Minden körülményünkön egyetlen szempillantás alatt lehetséges változtatni, s minden betegség gyógyítható. Az Isteni Erőt ne korlátozzák emberi időtávlatok, emberi térfelfogás, vagy anyagi-fizikaivonatkozások!


•    Légy állhatatos, élj hited szerint!


•    A változás állandó. Minden életforma bonyolult átalakulási folyamatokon és a békesség állapotain halad keresztül. Tanulj meg a változás áramlataival haladni, s ne emelj gátat a változásnak!


•    Ne mástól reméld a boldogságot – a boldogság, belső személyes állásfoglalás és felelősség!


•    Az élet elsősorban tanulási folyamat. Minden egyes helyzet, kihívás, kapcsolat valamilyen üzenetet rejt magában, amit érdemes megtanulnunk, vagy másoknak megtanítanunk!


•    A pozitív energia minden helyzetben sokkal hatékonyabban működik, mint a negatív!


•    Élj a jelenben, gyakorold a megbocsátást!

 

 

Semmit sem nyerünk azáltal, hogy azt gondoljuk az Ég bonyolult módon „gondolkodik” és „cselekszik”. Sokkal jobban járunk, ha mi magunk is megtanulunk, oly módon gondolkodni, amiképpen az Ég teszi – egyszerű, örök igazságokban.

 

Életünket minden bizonnyal sokkal bonyolultabbá tettük, mint szükséges lett volna.
Az egészség, a boldogság, az energetikai egyensúly megvalósítása, a pozitív gondolkodás és magatartás mentén valósul meg, valamint ha olyan módon élünk, ami egyezik igazságérzetünkkel.


Már e két elkötelezettség felvállalása is elegendő ahhoz, hogy a transzcendenst magában hordozó biológiai rendszerünk bennünk és rajtunk keresztül dolgozni kezdjen.

Egyszerű, bár aligha könnyű feladat.
Jóllehet életünk díszletei és szereplői különböznek egymástól, az általuk képviselt kihívások azonos tanulnivalót jelentenek számunkra, s a hatások is egyezőek, melyeket ezek a kihívások gyakorolnak testünkre, lelkünkre.


Minél mélyebben tesszük magunkévá ezt az igazságot, annál nagyobb mértékben leszünk képesek a szimbolikus látásmódot – vagyis azt a képességet kifejleszteni, mely révén keresztülláthatunk a fizikai illúziókon, s felismerhetjük a kihívásokban rejlő tanulnivalókat.